Jubileumi hazassági évfordulósok ünneplése

,, Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat”(1 Móz. 2,18) megtapasztalahttuk ezt 2016. szeptember 25.-én a sándorhomoki református templomban, ahol ünnepi keretek között köszöntötték a házassági évfordulójukat ünneplő házaspárokat. A hagyományteremtő kezdeményezés azért rendkívüli, mivel jelenleg egyre kevesebb szó esik a házasságról, a családokról, mint a keresztény Európa alapegységéről. A felköszöntött házaspárok Halkai Pál és Ilonczai Anna , Császi Sándor és Póti Mária 50.-ik, Barla András és Simon Mária 40.-ik , Rádi László és Molnár Katalin 30., Karikás József és Gál Mária 25. valamint Barla András és Tar Noémi 15.-ik házassági évfordulójukat ünneplik ebben az évben. Házassági fogadalmukat máig hűségesen megtartották s ezáltal példaként szolgálnak a gyülekezet tagjai számára. Az ünnepi köszöntők és versek után az ünnepeltek egy emléklapot és egy csokor virágot vehettek át a gondnokoktól, valamint Isten színe előtt ismét részesedtek a házassági áldásban.

14488831_1425611227455511_651602662_o 14489661_1425611217455512_1800132078_o 14489809_1425610970788870_1854074653_o 14423993_1425610267455607_491731697_o 14423809_1425609884122312_1909365678_o 14455708_1425609560789011_558391701_o 14489044_1425609484122352_1350074193_o 14424203_1425609404122360_1579739517_o 14424171_1425609387455695_1361284051_o 14438776_1425609354122365_694021360_o 14489057_1425609337455700_109672022_o 14438810_1425609290789038_388736722_o 14454134_1425609247455709_2105774623_o 14467171_1425609224122378_747054320_o

Igemorzsa minden napra 2016. szeptember 26.

„De Haggeus próféta és Zakariás próféta, Iddó fia, prófétált a Júdában és Jeruzsálemben levő zsidóknak, Izráel Istene nevében, aki fölöttük volt… De a zsidók vénein rajta volt Istenük szeme, ezért nem akadályozták őket” (Ezsd 5,1-5)

Vajon mi vezet vagy gátol bennünket az építkezésben? Sok ember, gyülekezeti tag egyéni kérdése ez, de ugyanakkor sok közösség, gyülekezet is felteszi magában, amikor építkezni kezd, vagy épp megakad egy projekt: mi történt?

A történelem újra mesterünk, hisz a Babilonból hazatért zsidóság története megmutatja: sok ezer éve is csak úgy folyt az építkezés, mint ma. Emberek adták a parancsot, a támogatást, emberek voltak, akik megakasztották a megvalósítást, emberek voltak, akik mégis folytatták.

Emberek. Csak emberek? És akkor, hol a zsoltáros drága megállapítása: „Ha az Úr nem építi a házat…”? Ott van az igében. De nem szabad csak emberként, mint Izráel ellenségei, egy-egy építkezést – anyagit vagy lelkit – szemlélnünk. Nem csak az ember épít. Az ellenség csak ennyit látott. Csak ennyit tudott megakadályozni. Csak az emberek elé tudott gáncsot vetni.

De a hatalmas Istent nem tudta leállítani akarata véghezvitelében. Mert az ÚR szólt, és Haggeusnak, meg Zakariásnak ennyi volt a dolga: tartsák a lelket, biztosítsák a pszichológiai hátteret a hazatérteknek. És ott volt maga Isten is: rajta volt a szeme népe vénein. Az a szem, amelyre azt mondja János: „olyan, mint a tűzláng”. Ezzel őriz, melegít és világít ebben, a sokszor akadályokat elénk gördítő világban.

Varga Botond,

Szalárd

Igehirdetés 2016. szeptember 25.

 

 

Igemorzsa minden napra 2016. szeptember 25.

„Mostan azért parancsoljátok meg, hogy akadályozzák meg a férfiakat, a város ne építtessék addig, míg tőlem parancsolat nem jövend;” (Ezsdrás 4, 21)

Egy különleges történet, ugyanakkor egy különleges könyv is áll előttünk. A fenti igeszakaszunk arról tanúskodik, hogy megakadályozzák az Úr házának építését. Úgy tűnik, hogy megakadályozták, de a későbbiekben látni fogjuk, ha olvassuk a következő fejezetet, hogy folytatódik az építés.

Ma sincs ez másképp. Hányszor van az, hogy támadás éri az Úr gyermekeit és megakadályozzák, hogy terjedjen az Ige. Tudnunk kell azonban, hogy az előrehaladást az Úr házának dicsőséges növekedését senki sem állíthatja meg. Az Úr nem hagyja az Övéit. Csak gondoljuk vissza a múltba, akkor sem volt könnyű dolguk az embereknek, de mégis erőt ad és adott az Isten az őt követőinek.

Hadd legyen tanulság mai igeszakaszunk számunkra, és így induljunk, hogy „ha Isten velünk kicsoda ellenünk” és ha így megyünk előre akkor jöhetnek próbák, mi  akkor is bízzunk az Úrban, és ha akadályoztatva is vagyunk menjünk előre ahogy egyik énekünk mondja: Testvérek menjünk bátran.. (480 ének)

Bízzunk az Úrban, aki vezet és oltalmaz minket! Ámen!

Kaszaniczki Csongor,

Szatmár-Láncos

Igemorzsa minden napra 2016. szeptember 24

„Mikor pedig meghallák Júda és Benjámin ellenségei, hogy akik a fogságból visszatértek, templomot építenek az Úrnak, Izráel Istenének: Menének Zorobábelhez és a családfőkhöz, s mondának nékik: Hadd építsünk együtt veletek, mert miképpen ti, úgy mi is a ti Isteneteket keressük s néki áldozunk Esárhaddon, Assiria királyának idejétől fogva, aki ide hozott fel minket! És monda nékik Zorobábel és Jésua és Izráel családainak többi fői: Nem veletek együtt kell nékünk házat építeni a mi Istenünknek, hanem mi magunk fogunk építeni az Úrnak, Izráel Istenének, amiképpen megparancsolta nékünk a király, Círus, Persia királya. És igyekezék e tartomány népe megkötni Júda népének kezeit és elrémíteni azt az építéstől. És felbérelni ellene tanácsosokat, hogy semmivé tegyék szándékát Círusnak, Persia királyának egész idejében, Dárius persa király uralkodásáig. És Ahasvérus uralkodásakor, uralkodásának kezdetén, vádolást írának Júda és Jeruzsálem lakói ellen.” (Ezsdrás 4,1-6)

Gyűlölködés

A fogságból hazatértek és a samáriai telepesek közötti ellenségeskedés akkor mélyült el igazán, amikor a romokban heverő templom és Jeruzsálem újjáépítésében való részvételből a júdeai zsidók kizárták a samáriaiakat. A zsidók a másságuk miatt utálták és megvetették a samaritánusokat, azok pedig évszázadokon keresztül a zsidók  ellenségei oldalán álltak. A Krisztus előtt több mint félezer évvel kezdődő perpatvar Jézus korában is olyan nagy volt, hogy zsidó ember elkerülte  Samáriát, ha pedig mégis bátorkodott keresztül menni a tartományon, a samaritánusok meglesték és bántalmazták a zsidó átutazókat.

Krisztusi út

Sokat gondolkoztam az Igén és kezdett előttem körvonalazódni, hogy nekem nem  feladatom részletekbe menően ismertetni  a nézeteltérés okait, de kötelességem rávilágítani, hogy fél ezer évvel az ellenségeskedés kirobbanása után Krisztus mire tanítja az embereket, milyen példát mutat samaritánus kérdésben tanítványainak . Krisztus keresztül megy Samárián, sőt beszélgetést kezdeményez a férjeket emésztő samaritánus asszonnyal, akinek az élet vizét kínálja. Megváltó Urunk példázatában az irgalmasságra induló samaritánus tettét követendő példaként állítja a saját tökéletességébe belepusztuló farizeusság elé. Jézus megfeddi tanítványait – akik az őket be nem fogadó samáriai falura égi tüzet kérnének – mondván, hogy nem tudjátok minémü lélek lakik bennetek.

Eredmény

Mivel „elmaradt” az égi tűz, Filep több vagy kevesebb eredménnyel, de hirdethette a megfeszített Krisztust Samáriában. Ha a mai nemzetiségek közötti tűzszítás és kölcsönös kiutálás, vádaskodás elmaradna, több-kevesebb eredménnyel, de a megbékélés felé tartana a világ. Adja Isten, hogy így legyen. Ámen!

Genda Árpád Szabolcs,

Pettyén

Igemorzsa minden napra 2016. szeptember 23.

“…a nép nem tudja vala megkülönböztetni az örömben való kiáltást a nép siralmának szavától” (Ezsdrás 3: 13).

Magyar népünk azt tartja, hogy két oka van a sírásra: az öröm és a bánat. Mivel minden napnak megvan a maga kis és nagy öröme, kis és nagy bánata, síró nemzetté lettünk. Siratjuk a múltat, sírunk a kilátástalan jövendő miatt.
 Unokáim gyakran kérdezik egy-egy megható jelenet után: “Tata, te miért sírsz?” Magyarázatként ilyenkor azt mondom, amit érzek: “A meghatódottság miatt”. Idősebb korban érzékenyebbé válunk.
A választott nép, visszatérve a fogságból annak lát neki legelőször, ami hiányzott életéből: újra akarja építeni Jeruzsálemben a templomot. Megteszi az első lépést, kiválasztja a munkálatokért felelősöket,  leteszi a templom alapkövét. Ezt látva kezd el a nép sírni, az idősek bizonyára azért, mert láthatták a régi templom romjait, ók a régiek felett keseregtek, másokat az öröm fakasztott könnyekre, nem lehetett tudni, kinek, miért peregnek a könnyei, ki, miért kiált az ő Istenéhez, egy- behangzóan sírtak.
Az Isten Fia, miután bevonul Jeruzsálembe, el kezd sírni a szent város felett, előre látja ennek a városnak a későbbi sorsát és azt a következtetést vonja le, hogy a város azért fog elpusztulni, mert megöli a prófétákat.
Ezsdrás korában az újra kezdésről van szó. Mindent előlről kell kezdeni. Hiába vannak tapasztalatok, ha az Úr nem építi az ő házát, hiába fáradoznak annak építői, vallja a zsoltáros.
 Az első lépéseknél, amelyeket megteszel Isten és a köz javára, hívd segítségül a te Uradat, és akkor nem lesz okod sírni, mert az a reménység éltet, hogy Ő megáldja a legjobbra való törekvésedet.
Sírni nincs okod.
Ha másként gondolod,
peregnek könnyeid
hiába valóan,
megváltó Krisztusod
elsiratja sorsodat. Ámen.
Fodor Lajos

JUBILEUMI HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓSOK KÖSZÖNTÉSE

A Sándorhomoki Református Templomban, 2016. szeptember 25.-én köszöntjük a gyülekezeti közösségben a jubileumi házassági évfordulójuk alkalmából egyházközségünkbe tartozó 10, 15, 20, 25, 30, 35, 40, 45, 50 éves házaspárokat . Szeretettel várunk minden ünneplő családot és hozzátartozót.

“Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” 1Móz. 2,18

Igemorzsa minden napra – 2016. szeptember 18.

“Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, mint ahogy jó dolga van lelkednek. Mert nagyon örültem, amikor testvérek jöttek, és bizonyságot tettek a te igazságodról, mint ahogy te igazságban jársz. (3 János 1-3)

Nap mint nap több- kevesebb emberrel érintkezünk és ez magával hozza azt a tényt, hogy különböző emberi viselkedések szemtanui vagyunk. Naponta lehetőségünk van pozitív illetve negatív példákat látni egyaránt, követendő és elutasítandó magatartásformákat.  Akarva nem akarva ezek hatása alá kerül az ember, de egyáltalán nem mindegy, mit építünk be az életünkbe.

A Presbiter (János apostol?) levelet ír Gájusznak, egy másik testvérnek az Úrban. Az első dolog, amit nagyon fontosnak tart megemlíteni az az, hogy szeretete Gájusz iránt kétségbevonhatatlan és igaz. Szeretni csakis így érdemes: igazán, tiszta szívből.A Krisztusból táplálkozó szeretet már csak ilyen: nem számító, nem érdekek mentén mozog, hanem önzetlen és nincs semmilyen hátsó szándéka. Ismered-e ezt a szeretetet? Gyakorlod is ?

És akit igazán szeret az ember, annak mindig csak jót kíván. A Presbiter nem részletezi, hanem úgy általában kíván jót szeretett barátjának, Gájusznak. Azt  kívánja, mindenben legyen olyan jó dolga, olyan egészséges, mint amilyen jó dolga van a lelkének. Fontosak a földi javak, az ember testi egészsége, de ezeken felül sokkal fontosabb az ember lelkének az állapota. A Gájusz lelkével minden a legnagyobb rendben van, bizonyíték erre mindaz, amit a Presbiter hallott róla. Csupa pozitív, örvendetes dolog, követendő példa mindenki számára. Rólad mit tudnának elmondani ismerőseid?

Egy ember örül annak, amit egy másik ember felől hall. Ha Krisztusban igazán testvérednek tartod a másik embert (amennyiben keresztyén), akkor egészen természetes, hogy az ő öröme a te örömed is, bánata a te bánatod is.

Így érzel te is ? Ha igen, akkor biztos lehetsz benne, hogy van valaki, abban a közösségben, ha úgy tetszik gyülekezetben, ahova tartozol, aki miattad vágyik a közös együttlétre. Bárcsak minél több Gájusz és Presbiter lenne gyülekezeteinkben ! Légy te is olyan, mint ők! Ámen.

Szilágyi Balázs,

Szatmár-Láncos

FELHíVÁS

A Sándorhomoki Református Egyházközség Presbitériuma tisztelettel és szeretettel kéri a temetőben elhagyatott, gondozatlan sírok tulajdonosainak hozzátartozóit, hogy sírjaik  tulajdonjogát tisztázzák folyó év október 31-ig. Ezt a szándékukat megtehetik minden vasárnap, a délelőtti istentiszteletet követően, a lelkészi hivatalban, amikor is a temető bizottsági tagok együtt vannak. Akik nem nyilatkoznak a megadott dátumig, a presbitérium határozata értelmében, a tulajdonjog visszaszáll a Református Egyházra.   A temetőben táblák jelzik, melyek azok a sírok, amelyeket a temető bizottság elhanyagoltnak ítélt meg.

Igemorzsa minden napra 2016. szeptember 16.

“Minden alkalommal minden imádsággal és könyörgéssel imádkozzatok a Lélek által. Ebben legyetek éberek minden állhatatossággal és könyörgéssel az összes szentekért, értem is, hogy adassék nekem szó, ha megnyitom számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, amelyért követségben járok láncok között, hogy bátran hirdessem, amint kell.” (Ef. 6.18-20)

Miután felkészültetek a harcra az imádságról se feledkezzetek meg, mondja Pál. Sőt nem is csak úgy immel-ámmal, „minden alkalommal, minden imádsággal”. No erről valaki, valahol azt mondotta volt: Úgy gondolkozz, dolgozz, küzdj mintha minden csak tőled függne és úgy imádkozz, mintha mindent Istentől várnál.

Pál azt mondja: „értem is” nem csak, az a lényeg hogy az emberért, mert hogy az ember szereti, ha kiderül valaki megemlékezik róla imádságaiban, hanem hogy atyafiak imádságban hordozzák a pásztort, a prédikátort, de legfőképp annak munkáját, ami a gyülekezet építése Isten igéje által.

Harmad éves teológus voltam, exmitusés Nyirsiden prédikáltam a János Jelenések 12 alapján hirdettem az Igét, és nem is akárhogyan. Minden gondolat jó volt, minden hangsúly helyére került, láttam értik és élvezik a hívek. Templomozás végén oda jött hozzám Ágnes néniaki minden alkalmon részt vett s elmondta: Mikor a tiszteletes úr, elkezdte olvasni az igét, – rögtön ráismertem s tudtam ez egy nehéz igeszakasz -akkor elkezdtem imádkozni, hogy Isten Szentlelke adjon bölcsességet és szavakat, hogy a tiszteletes úr okosan tudjon beszélni, hogy a gyülekezet épüljön általa.És Isten meghallgatta az Imádságomat, köszönöm!

Máig se tudom nekem köszönte-e meg a jó prédikációt, vagy Istennek, hogy meghallgatta az imádságát, de jól esett a tudat, hogy vannak, akik szívükön viselik, s imádságban hordozzák az igehirdetőt és szolgálatát, engem. „…legyetek éberek minden állhatatossággal és könyörgéssel az összes szentekért, értem is” Ámen.

 Jobb Domokos,

Ombod