Az-e a jó keresztény, aki jó magyar, vagy az-e a jó magyar, aki jó keresztény?
Erre a kérdésre kereste a választ a sándorhomoki református gyülekezet március 12-én, amikor az istentisztelet keretében megemlékeztem az 1848/49-es eseményekről.
Istennek Igéje a 2 Móz 16, 11-15-ből szólt a gyülekezethez. Megszokhatta már a gyülekezet, hogy lelkipásztor három, négy gondolat köré építi fel Isten Igéjének táplálékát. Most sem volt másképpen. Három gondolatot vihetett magával mindenki: hálátlanság, feledékenység és hitetlenség! A választott népet ezek a tulajdonságok jellemezték. A magyar embernek mihamarabb le kell vetkőzze mindezeket, ahhoz hogy megmaradni és fejlődni tudjon a jövendőben is.
Mi az elsődleges: a magyarságunk vagy a kereszténységünk? Aki jó keresztény, az jó magyar is, de fordítva ez nem mindig igaz. Március 15-re emlékezve jó keresztényként és jó magyarként akarunk ünnepelni. Ebben segített minket Isten igéje is.
Igehirdetést követően Béres Antal, Lázári Község polgármestere által elmondott ünnepi köszöntőjét hallgathatta meg a gyülekezet, aki kihangsúlyozta, hogy a mindenkori fiatal nemzedék, köteles fejet hajtva tisztelegni az elődök törekvései előtt, valamint küzdeni kell azért, hogy magyarként, saját szülőföldünkön tudjunk boldogulni.
Polgármester úr köszöntő szavai után, Elek György, a Szamos folyóirat főszerkesztője kapott szót, aki bemutatta a Szamos Diákirodalmi Kört, illetve tájékoztatta a gyülekezetett arról is, hogy ez a folyóirat azért indult újra, hogy a fiatalok, alkotásaikat megmutathassák a nagyérdeműnek. Köszöntő szavai után az SZDK tagjainak ünnepi műsorát hallgathatta meg a gyülekezet.
Istentisztelet végeztével a férfitestvérek meglepetéssel készültek a hölgyek számára, hiszen nemrég volt nők napja, és ebből az alkalomból mindenki kapott egy kisebb cserepes virágot.
A megemlékezés a templomkertben folytatódott, ahol a II. világháborúban elhunyt hősi halottaknak emelt emléktáblákat koszorúzták meg. A közös ünneplésért Istennek adunk hálát! „Isten áldd meg a magyart!”
