Alapigék: 1Móz 25,8 / Lk 2, 25-38

Csütörtöki nap lévén folytatódott gyülekezetünkben a családlátogatás. Az úgy nevezett „Kisvégben” voltam, ahol nagy szeretettel fogadtak a gyülekezeti tagok. Végig járva a családokat, egy általános jelenségre, vagy élethelyzetre szeretnék kitérni, és Isten Igéjére támaszkodva, vigaszt, bátorítást, útmutatást adni: ez pedig az öregség és az egyedüllét lenne. Ott volt a szívekben az elkeseredés: mi lesz velem ha…? Miért súly ennyire engem Isten? Miért nem hív inkább magához, mert fáj itt, fáj ott, tehetetlenek vagyunk? Bizonyára a fiatalabb generáció ezt nem tudja felfogni: mit jelent megöregedni? Mit jelen az, hogy már nem tudok úgy ugrani, vagy mozogni mint régen? Mit jelenet megelégedni azzal a kicsivel, amivel rendelkezem? Számukra is hadd legyen Istennek áldott tanítása ez az igemagyarázás, mely az esti házi-bibliaórán hangzott el.

I. Mindenek előtt nézzük azt meg, hogy mit tanít a Szentírás az öregségről? Az újszövetségben a „hélikia” szó szerepel, mely jelenti a testi növekedést, valamint a szó fizikai és biológiai értelmében a lelki fejlődést is. Jelenti az évek számát az évek során felgyűlő tapasztalatot, életbölcsességet, lelki értékeket jelenti a nagykorúságot, a szó szoros és átvitt értelmében is. Amikor a Biblia növekedésről, és ezen belül az öregedésről szól, akkor mindig egyidejűleg ezt a kettőt tartja szem előtt.

Ebből meg az következik, hogy ezt a földi életet nem arra kaptuk, hogy megöregedjünk, hanem megnövekedjünk, megérlelődjünk lelkileg, miközben csendesen öregszünk. Nem az a fontos tehát, hogy hány évet töltünk el itt a földön, hanem hogy az évek alatt közben mi történik. Életünket, éveinket meg kell töltsük valamivel. Kérdés az, hogy mivel?

Az ószövetségi ige, meg erre ad feleletet: kimúlt és meghalt Ábrahám, jó  vénségben, öregen, betelve az élettel. Tehát az emberi élet célja, hogy az alatt a néhány évtized alatt beteljünk egészen az élettel, vagyis Jézus Krisztussal (Én vagyok a feltámadás és az élet!) Erre kaptuk ezt az életet. Ez az igazi növekedés, ez az öregedésnek a tartalma. Nem az élt gazdag életet, aki hosszú esztendőket töltött a földön, hanem az, aki nagyon meggazdagodott Jézus Krisztusban.

II. Mikor kezdődik egy ember életében, a rossz értelemben vett öregedés?

  • Elsőként vegyük észre, hogy Isten ígérete mindenkire vonatkozik, tudniillik: „Én ti veletek vagyok a világ végezetéig” és ez jelenti azt, hogy foglalkozik velünk, megújít bennünket. És erre nyitottnak kell lenni. Uram hallgatom a te szavad, és közöld velem mit kell tennem, idős létemre is. Ha valakiben ez a késség kimúlik, megszűnik fiatalnak lenni, elkezdődik az öregedés gyors folyamata, legyen tizennyolc vagy negyven éves is. Az öregedés ott kezdődik, amikor Isten szavára sem vagyok hajlandó változni.
  • A Szentírás örömüzenete, hogy Isten mindenkit tud használni. Istennek az idős számára is vannak feladatai. Fontos neki mindenki és tud használni mindenkit, aki kész beállni szolgálatába. Éppen ezért nem szabad nekünk arra gondolni, hogy bárcsak szólítana magához Isten! Valaki azt mondta nekem az idősek közül, hogy azért nem vett magához engem még az Úr Isten, mert még terve van velem, így öregen, sántán és erőtlen. És azért imádkozom, hogy ezt a tervet megismerjem és beteljesítsem.

Úgy vettem észre, hogy azokban az életekben volt a legnagyobb baj, ahol az ember a testével van elfoglalva. Amikor csak az érdekli, hogy milyen gyógyszert szed, milyen tünetekben jelentkezik a betegsége. Az ilyen ember földhöz ragadt ember lesz. És ehhez viszont nem kell nagyon idősnek lenni. Fiatal korban is megtörténhet.

Mindezek közepette nem könnyű megöregedni és öregnek lenni. Pláton mondja: félj az öregségtől, mert nem egyedül jön. Sok kellemetlenség jár együtt az öregedéssel: magasságunk csökken 4,5 cm-vel, az agy veszít súlyából, reflexeink lassulnak, de mindezekből mégsem következik az, hogy mindnyájan tehetetlen, szánalmas öregekké válunk.

Márai Sándornak – A gyertyák csonkig égnek (részlet) – írás egy vall az öregségről: “Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik.

Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más, csak pohár. S egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is… Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid, vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben.

Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen.

Egy napon fölébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep meg, mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem vársz többé, sem rosszat, sem jót… s ez az öregség.

Valami él még szívedben, egy emlék, valamilyen homályos életcél, szeretnél viszont látni valakit, szeretnél megmondani vagy megtudni valamit, s tudod jól, hogy a pillanat majd eljön egy napon, s akkor egyszerre nem is lesz olyan végzetesen fontos megtudni az igazat, és válaszolni reá, mint ez a várakozás évtizedeiben hitted.

Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét… mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére.

Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak… Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már.”

III. Isten Igéje mutat egy olyan utat, amelyik mindannyiunk előtt nyitva áll, hogyha megéljük az öregkort, akkor is fiatalosak maradjunk. Az idős Simeon négy jellemvonását emelem ki.

  • Isten Igéjére figyelő ember volt. Megjegyezte az igéket, magában hordta, kapott egy kijelentést még régebben és ez a szó szoros értelmében éltette őt. Tehát nem a tapasztalatok, nem az ismeretek, nem a gyógyszerek éltetnek bennünket, hanem az, ha valakinek a számára Isten igéje éltető erővé, életté válik. Ez adott tartás öreg korában ennek az embernek.
  • Meglepő, hogy ez az ember tele volt várakozással. Gyakran mondogatjuk, mit várhat egy ilyen vénember az élettől, mint én. Mire várt Simeon? Isten ígéreteinek a teljesedésére. S mi is megkapaszkodhatunk ebben, addig élni és olyan várakozással élni, hogy hitre jussunk, hogy a hit szemeivel megláthassuk őt. A test addig erős, amíg van mit várnia, van miben reménykednie. És nekünk van miben reménykednünk. A hit Isten ígéreteibe való kapaszkodás felemeli az embert.
  • Simeon vezetés alatt élt. Azt mondják, hogy öreg korunkban a legjobban beidegzett szokásaink maradnak meg. Az igazi énünk bújik ki öregkorunkra. Az, akik valójában vagyunk, nem az, akiknek éveken keresztül látszani igyekeztünk. Aki még öregkorában is szüntelenül figyel Isten vezetésére, az ezt jó begyakorolta.
  • Végül pedig azt tudjuk róla, hogy örvendező ember volt. Minek örüljön már egy ilyen öregember. Simeon nem erre felel, hanem arra, hogy kiben örül és a Szentírás mindig, erről szól, hogy örüljetek az Úrban. Őbenne fiatalon és öregen is lehet örülni.

A bibliaórás kör legfiatalabb tagja.

 

14 Responses to “Tanítás az öregségről – Házi Bibliaóra”

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.

“Parancsola pedig a király Joábnak, Abisainak és Ittainak, mondván: Az én fiammal, Absolonnal én érettem kiméletesen bánjatok; hallá pedig ezt mind az egész had, mikor a király mindenik vezérnek parancsola Absolon felõl.” (2Sám.18,5)
Ajánljuk őket
Impresszum
Untitled Document

Szerkesztõ:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380


Eseménynaptár
Kikapcsolódás