Bevallom: Zsidó vagyok és minden egyes ősöm is zsidó volt. És engem nem zavar egy csöppet sem, ha az emberek ezeket a gyönyörűen kivilágított, feldíszített fákat, Karácsonyfának nevezik. Nem érzem magam emiatt fenyegetve. Nem érzem, hogy meg lennék különböztetve. Ezek a fák csak azok, amik: Karácsonyfák. S egyáltalán nem zavar, amikor az emberek Boldog Karácsonyt kívánnak nekem. Nem gondolom, hogy megaláznának, vagy gettóba akarnának csukni. A tény az, hogy valamiképpen kedvelem is. Azt bizonyítja nekem, hogy mi mindannyian testvérek vagyunk, akik együtt ünnepeljük az évnek ezt a boldog időszakát. S egyáltalán nem zavar az sem, hogy egy jászol-jelenet van felállítva az egyik forgalmas útkeresztezésben, közel a tengerparti házamhoz, Malibu-ban.

Ha az emberek egy betlehemet akarnak, az ugyanúgy rendben van számomra, mint a Menorah néhány száz yardnyira arrébb. Nem szeretem, ha piszkálnak amiatt, hogy zsidó vagyok és ugyanúgy nem gondolom, hogy a keresztények kedvelik, ha piszkálják őket azért, mert keresztények. Az istenhívők belefáradtak és belebetegedtek a piszkálások időszakaiba. Fogalmam sincs, honnan származott ez az “Ünnepi Fa” ötlet. Vagy kifejezhetem másképp is: honnan jött az ötlet, miszerint imádnunk kell a hírességeket, de tilos Istent imádnunk? Viszont sokan vagyunk akik elgondolkodnak azon, honnan jönnek ezek a hírességek, s hová lett az az Amerika, amit mi ismertünk. Billy Graham, a prédikátor lányát interjúvolták az Early Shown és Jane Clayson, a riporter ezt kérdezte: “Hogyan lehetséges, hogy Isten engedte, hogy ilyesmi (Katrina hurrikán) megtörténjék?” Anne Graham egy rendkívül mélységes és éleselméjű választ adott. Azt mondta: “Úgy hiszem, Isten mélyen elszomorodott emiatt – ahogy mi is sokan -, de évek óta mondogatjuk Istennek, hogy takarodjon ki az iskoláinkból, takarodjon ki a kormányzatunkból, és takarodjon ki az életünkből. S mivel Ő egy igazi Gentleman, végül csendben kihátrált az életünkből. Ezek után milyen alapon várjuk el Istentől, hogy áldását adja ránk, vagy védelmezzen, ha mi azt követeltük Tőle, hogy hagyjon minket békén?! A legutóbbi események fényében (terrorista támadások, iskolai lövöldözések) úgy gondolom, hogy ez akkor kezdődött, amikor Madelaine Murray O’Hare (megölték, tetemét csak néhány éve találták meg) arról panaszkodott, hogy nem akar imádkozást az iskoláinkban; és mi azt mondtuk rá, rendben van. Aztán valaki azt javasolta, ne olvassuk a Bibliát az iskolákban. Pedig a Biblia azt tanítja: ne ölj; ne lopj; és úgy szeresd barátodat, mint önmagadat. És mi erre is azt mondtuk, rendben van. Aztán Dr. Benjamin Spock azt mondta, testileg ne fenyítsük gyermekeinket amikor rosszalkodnak, mert kicsiny személyiségük eltorzul, és meglehet, hogy elrontjuk önbecsülésüket (Spock fia később öngyilkos lett). És mi erre is azt válaszoltuk, rendben van. Most meg azt kérdezzük magunktól, miért van az, hogy:
– a gyerekeknek nincs lelkiismeretük,
– nem tudják, mi a jó, és mi a rossz,
– nem zavarja őket, ha idegeneket megölnek, vagy akár osztálytársaikat.”

Valószínű, hogy ha elég mélyen elgondolkodnánk ezeken, lehet, hogy végül is rájönnénk a probléma kulcsára. Úgy vélem, nagy része van ebben, annak, hogy ‘AZT ARATJUK MOST LE, AMIT ELVETETTÜNK’. Milyen egyszerű az embereknek megvetniük Istent, aztán azon csodálkozni, hogy miért halad a világ a pokolba. Vicces, mennyire elhisszük, amit az újságok mondanak, de megkérdőjelezzük, amit a Szentírás állít. Elgondolkodtató, hogy ha vicceket küldünk egymásnak, azok futótűzként terjednek, de ha üzeneteket kezdünk küldeni, amelyek Istenre vonatkoznak, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt megosztják azokat. Elgondolkodtató az is, hogy fajtalan, durva, vulgáris és obszcén cikkek ‘közlekednek’ szabadon a világhálón, de a nyilvános vita Istenről tilos az iskolákban és a munkahelyeken. Tetszenek már nevetni? Vicces, ha ezt az üzenetet nem küldöd el sokaknak a címlistádon, mert nem vagy biztos, miben hisznek, vagy éppenséggel mit gondolnak rólad, hogy ilyesmit küldesz. Ugyancsak vicces, hogy jobban aggódunk amiatt, amit mások gondolnak rólunk, mint amiatt, hogy maga Isten mit gondol rólunk. Ha kidobod ezt a kis elmefuttatást, ne dőlj hátra a székedben és panaszkodj arról, milyen rosszul alakul a világ sorsa!

Őszinte megbecsüléssel és tisztelettel: Ben Stein