Category Versek

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek, s a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt, és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indul végzetes földön, csillagok szavára, sors elől szökve, mégis, szembe… Continue Reading →

Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok, most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. Most megnyugoszom, most elpihenek békén, szabadon, mint gyenge gyerek, és nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy… Continue Reading →

Zsenge szárát jég csapkodta, Talaj-ágyát árvíz mosta – Magyar sorsú búzakalász Szőke fejét csak kidugta Sártengerből, s viharverten Árvaságban meg sem retten. Lesz majd új kenyér belőle, Új nemzedék friss reménye. Ringó teknőben a kovász – Régi ima, ősi fohász,… Continue Reading →