„Testvéreim, legyetek tehát hosszútűrőek az Úr eljöveteléig.” Jak. 5,7

türelemReggelente, amikor fiaimat iskolába és óvodába viszem, a forgalom minden nap elég nagy. Mindenki autóval közlekedik, mindenki siet a munkahelyére, közbe a gyermekeket is el kell vinni az iskolába. S amikor nem halad a sor, akkor az autók vezetői mit csinálnak? Tülkölni kezdenek. Mert van valaki, aki nem tud úgy kiugrani az útelágazásnál, mint ahogy mi azt elképzeltük. Türelem az nincs.

Jakab apostol is egy óriási képességnek tartja a türelmet. Nem velünk született adottság. Nem mondhatjuk azt, hogy amikor a türelmet osztogatták ő nem állt sorba. Az életünk folyamán alakul ki ez az áldás. Gondolj arra kedves Testvérem, hogy a te türelmed meddig ér? Hol a határ, amikor már nem bírod és kicsattansz? Jób példája is meg van említve ebbe a szakaszba, és ez arra utal, hogy a szenvedésben is türelmes volt. Annak ellenére, hogy felesége, barátai részéről nem láthatunk felé empátiát, Ő mégis türelemmel hordozta a keresztjét. Valahogy úgy van az, hogy az Istenben hívő ember tudja, hogy a szenvedés, a nehéz időszakok után jobbra számíthatnak. De a várakozást nem felháborodva, nem zúgolódással kell eltölteni, hanem türelemmel.

Isten ajándékai nem jönnek könnyen. Azokért nekünk is tenni kell, a próbákat ki kell állni, a nehézségeket türelemmel kell hordozni. Egyfajta vizsga is ez: vajon megérdemli az ÉN ajándékomat? (kérdi Isten.) Te hogy gondolod: Isten jóságát megérdemled? Ámen

Kovács Mátyás Péter, lkp.