Ezért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletkor és a bűnösök az igazak gyülekezetében.Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a gonoszok útja pedig elvész.” (Zsolt. 1,5-6)

Napi ige: Zsolt. 1

Kisebb ellenérzéssel olvashatjuk a mai napra kijelölt igét, mert a tapasztalataink a zsoltár üzenetével ellentétesek lehetnek. Számos esetben úgy tűnik, hogy az igazak útja elvész az élet labirintusában, amíg a gonoszok jól kiigazodnak benne. Már meg sem lepődünk azon, hogy a leggazdagabb, legmódosabb emberek ellen sorra indítanak vizsgálatot korrupció gyanújával. Egyre kisebb felháborodást kelt, ha egy magas állami tisztséget betöltő politikust lopáson, csaláson, megvesztegetésen stb érnek. Úgy tűnik, mintha bizonyos státuszok betöltéséhez kötelező lenne a sumákolás. Mégis hogyan bízzon napjaink embere abban, hogy „ismeri az ÚR az igazak útját”? A válasz egyszerű: hittel. Egyik barátom autójának visszapillantó tükrére volt felírva a következő mondat: nekem higgy, ne a szemednek! Kissé átalakítva ezt így mondanám: Istennek higgy, ne a szemednek! Végül is a hit nem más, mint a „a remélt dolgok felőli bizonyosság és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid. 11,1).

Lehetnek más kétségeink is. Vajon mi, az „igazak gyülekezetébe tartozunk”? Biztos, hogy igaz vagyok az Úr előtt? Az Ószövetségben az volt igaz ember, aki a törvényt betartotta. Csakhogy tökéletesen betartani csupán egy ember tudta, aki egyben Isten is volt, Jézus Krisztus. Ilyen alapon nem tudjuk igazzá tenni magunkat. Isten viszont megigazíthat, úgy ahogyan elengedte a példázatbeli király a szolga tízezer tálentumos tartozását (Mt. 18, 21-35). Nem a jóságunk miatt, hanem azért, mert az Isten mindenkori gyermekei „az ő kegyelméből ingyen igazulnak meg a Krisztus Jézusban való váltság által” (Róma 3, 24). Olyan ez, mint egy nagy ölelés, ahogyan a tékozló fiút fogadta az apja. Isten golgotai „igaz ölelése” minket is igazzá tesz. Ámen!

 AZ ÚR ÉRKEZÉSE

Ady Endre

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Forrás: refszatmar.eu