Még beszéltek a néphez, amikor odaléptek hozzájuk a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok, akik amiatt nehezteltek, hogy a népet tanítják, és hirdetik, hogy Jézusban van feltámadás a halálból. Ezért elfogták és őrizetbe vették őket másnapig, mert már este volt” (ApCsel 4, 1-3)
Napi Ige: ApCsel 4, 1-12
A hivatásszerűen végzett munka is lehet a hit akadálya, ha engeded, hogy az elvakítson. Elképzelhető, hogy éppen az bizonyul Isten akaratával ellentétesnek, amihez a legjobban ragaszkodsz. Úgy gondolom, hogy a történetbeli papok is igyekeztek a legjobb tudásuk szerint végezni a feladatukat, mégis rosszul tették, amikor őrizetbe vették Pétert és Jánost. Nem akarok a papok ellen szólni, csupán rámutatni, hogy a gonosz még az Istennek szánt életet és a legszentebb dolgokat is felhasználhatja a munkájában. Elvégre Jézus megkísértése alakalmával is felhasználja a templomot és az Isten által teremtett világot is, ráadásul később Péter által próbálja akadályozni a megváltást. A gonosz nem válogat az eszközökben, legyen szó bármiről vagy bárkiről.
A papok nehezteltek a két tanítványra, mert azok hirdették a Jézusban való feltámadást. Talán féltékenyek voltak, mert az emberek „álmélkodva futottak hozzájuk”. Esetleg az zavarhatta őket, hogy megzavarták a templomi rendet. Netán irigykedtek Péter és János hirtelen támadt népszerűségére, „ezért elfogták és őrizetbe vették őket másnapig”. Pedig volt választásuk, hallgathatták volna ők is a tanítást és felismerhették volna az evangélium erejét, de saját elbizakodottságuk útját állta ennek. Óvakodj kedves olvasó ettől az öntelt állapottól. Földi vándorlásod során igyekezz élő kapcsolatot fenntartani az elhívó Úrral. „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek” (Mt 26,41). Ámen!
Erdei-Árva István,
Szamoskóród-Dobrácsapáti