„De még most is biztatlak titeket: Ne veszítsétek el a reményt, mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó.” (ApCsel 27,22)

Pál apostol biztatja a hajón utazó, különböző társadalmi réteghez tartozó embereket: van remény, nem vesznek el!

Honnan veszi ezt egy rab? Mitől állítja ezt ilyen magabiztosan? Kapcsolata van azzal a Személlyel, aki nemhogy csak a hajót, de az egész világot irányítja és kormányozza. Te se érd be kevesebbel! Legyenek kapcsolataid, de a legjobb ismerősöd Isten legyen, s minden a helyére kerül.

Míg az utazók nagy része sötéten látja a közeljövőt, Pál nem csupán optimista, hanem Isten ígéretébe kapaszkodik.

Nemrég olvastam a legnagyobb közösségi oldalon egy bejegyzést, mely a következőt üzente: az életem fele letelt, a rosszabbik (itt más szót használt) része még hátra van. És volt benne valami, mert a betegségek, a kopás tényleg kínossá teszik ezeket az éveket. Nos, a krisztuskövető ember nem így tekint a jövőbe, hanem vallja: a legjobb rész még hátra van. Lehet, hogy elvész a hajó, lehet, hogy le kell majd vetni ezt a porsátor testünket, de az örökkévalóság, melynek fénye életemre is kihat, mindent átértékel. Hiszed-e ezt? Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd