“Ezt pedig a ti hasznotokra mondom, nem hogy tőrt vessek néktek, hanem hogy illendőképpen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboritatlanul.” ( I.Kor.7:35)
Minden szülő amit mond az ő gyermekének annak érdekében történik, hogy az élet minden területén a gyermek majd meg tudjon állani. Amikor gyermekként hallottuk ezeket az útbaigazításokat, intelmeket, figyelmeztetéseket, nem mindig vettük komolyan,őket és olyan szülői maszlagnak tartottuk, de később, amikor szembe találkoztunk egy-egy nehézséggel, éppen az apai-anyai tanács segített bennünket, akarva-akaratlanul is be kell vallanunk, hogy a családi útravaló sok esetben mentőkötélként szolgált és szolgál ma is.
Pál apostol korában a gyülekezetekben adódnak kérdések, amelyekre keresik a választ. Ilyen a családi kötelék vagy maga a család. A nő hogyan szolgálhat jobban, hathatósabban az Úrnak: feleségként vagy hajadonként? Az apostol annak ellenére, hogy nőtlen maradt, ismeri mindkét nemet, tudja, hogy a szerelmet, ha érkezik, nehéz megfékezni,
ezért nincs ellene sem a házasodásnak, sem a férjhezmenetelnek, de azt kötelességének tartja leírni, hogy aki csak az Úrnak akarja szentelni életét, azt semmi nem befolyásolhatja ebben a szolgálatban, még a férjhez menés sem. Férfiúi szemmel tekintve ezt a kérdést, nehéz megítélni, melyik a helyes út, hiszen felmerül az anyaság kérdése is, amely szintén hivatás Vagy magának a lelkészi szolgálatnak az akadályai is…Nem a mi dolgunk eldönteni, hogy melyik a helyes út, de az kötelesség, hogy az Úrnak tetsző életet kell élni, hajadonként, feleségként, férjként, szülőként, nagyszülőként, gyermekként. Minden rendű, rangú ember Neki tartozik felelősséggel.
Uram, tudom, úgy fogadsz,
ahogy én vagyok,
de lehetek más általad,
ezért maradok rabod. Ámen.
Fodor Lajos