„Amikor pedig igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémülve így szólt: Most menj el, de amikor alkalmam lesz rá, magamhoz hívatlak.” (ApCsel 24,25)

Nem tetszik az embernek, ha az igazságot a szemébe mondják. Pedig Félix hálás lehetne azért, hogy végre valaki nem hízelegni akar neki, hanem egyenesen beszél vele.

Újra bizonyságot kaphatunk e történet által, hogy a most nem, a legtöbb esetben sohasem. Az Istennel való kapcsolatunkat főleg nem jó halasztani.

Ne halogassuk! Amit Isten most tett időszerűvé az életünkben, azt most végezzük el. Ma. Ragadjuk meg az általa felkínált alkalmat. Hadd legyen ez a nap a számunkra az a nagy most, ami után végre igazán új élet kezdődik, hasznos, áldott, győzelmes, keresztyén élet. Krisztusi élet!

Miért ne lehetnél te most rögtön boldog? Miért ne lehetne a te szívedben is békesség, a lelkiismeretedben nyugalom, a szívedben öröm? Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd