Igehirdetés Kováts Lajos szobrának a leleplezésére

Neh. 5,6-13

Isten, a népe hűtlenségét azzal büntette meg, hogy több évtizedig száműzte őket. Amikor Izrael fiai rájöttek arra, hogy mi miatt kerültek ők ilyen nehéz helyzetbe, az Úrhoz kiáltottak, bűnbánatot tartottak, és ennek az volt a következménye, Ezsdrás vezetésével, a nép egy része hazatérhetett saját földjükre. Viszont leírhatatlan pusztaság és szegénység várta a népet. Isten segítségével sok mindent újjáépítettek, lassan lassan megteremtődtek az életkörülményeket.

Épül szépül a templom, Jeruzsálem falai is kiemelkedne a romok alól, és azt hinnénk, hogy minden rendben van. Pedig nem! Semmi sincs rendben! A falak mögött és között nagy a feszültség. Mi is történt? Nagyon szépen működött az önkéntességen alapuló munka. Ma ezt úgy nevezzük, hogy közmunka. Ami tőlem telik, amire én képes vagyok, nem várva el fizetséget a munkámért, megteszem, mert abból nemcsak másoknak, de nekem és családomnak is haszna van. Szükség van a városfal megépítésre az esetleges támadások végett, kell a templom, hogy Isten előtt lehessen térdet hajtani, hogy véletlenül se kerüljön a nép megint olyan helyzetbe, hogy Isten száműzze a népét.

Azok, akik Jeruzsálem helyreállításán dolgoznak, a hétköznapi betevőjükért már nem tudnak semmit sem tenni, hiszen egész nap a város újraépítésén fáradoztak. A családnak meg valahogy meg kell élni. Mit tesz ilyenkor az ember? Kölcsön kell kérni! Kölcsönt kellett felvegyenek, és így eladósodtak. Ennek a fejezetnek az első felében arról a panaszáradatról hallunk, hogy gyermekeiket kell eladják, vagy szolgának odaadják az emberek, hogy élelmet tudjanak maguknak vásárolni. Amikor ezt hallja Nehémiás, akkor haragra gerjedt, és olyan kéréssel áll elő a gazdag zsidók felé, ami a mai világban én úgy érzem, hogy zárt fülekre és kemény szívekre találna. A megoldást abban látja, hogy a gazdag zsidók, a nép adóságát engedjék el, mert ez nem az Isten útján való járás. Nehémiás elmondja, hogy ő is adott a népnek gabonát, élelmet, de elengedte a tartozást. Nem kellett vissza fizessék. Ismerve életét, hogy vezető politikus volt ő és nem próféta, olyan jellemvonásokkal rendelkezik, melyeket példaként állíthatjuk magunknak. Csak néhány példa: amikor a király elé kellett menjen, az ajtóban egy imádságot mondott el, kérve Isten segítségét, és bölcsességét. Amikor nehéz helyzeteket kellett megoldjon a nép között, megint csak Istenhez fordult. És ismétlem magam csak: nem pap volt, nem is próféta, hanem politikus. Isten értékrendjét fontosnak tartó politikus.

Én így tudnám jellemezni Nehémiást, hogy egy politikus kapzsiság nélkül. Nehémiás, aki tehetős ember volt, politikai tisztsége révén további anyagi előnyökre tehetett volna szert, ő azonban ellenállt az anyagi haszonszerzés kísértésének. Sőt önzetlenségével és nagylelkűségével segített az elnyomott népen. Elmondja, hogy a korábbi helytartók megterhelték a népet, zsarnokok voltak. Ő azonban többeket az asztalához ültetett, és sokaknak segített. Nem kérte a „bérét” és mégis húst ehetett és kiváló borokat ihatott.

És láss csodát, a gazdag zsidók hallgattak rá, és elengedték az adóságot, de azért a papokkal megesketi őket Nehémiás, és a ruháját előttük megrázta, elmondva ezzel azt, hogy így rázza ki az Isten házából és vagyonából azt, aki nem cselekszik úgy, ahogy megígérte. A nép nehéz, eladósodott sorsa így oldódott meg.

  1. A mai nap, erre az ökümenikus istentiszteletre azért gyűltünk össze, hogy emlékezzünk és egy szobor elkészítése és leleplezése által emléket állítsunk egy nehémiási politikusnak, Kováts Lajosnak. Sokan nem tudtuk azt, hogy milyen nagy embert adott Sándorhomok a magyarságnak. Sőt, akiknek rész ismeretük van a Kováts családról, sokan összetévesztik őt Kováts Sándorral, pedig a két személy nem egy és ugyan az. Azonban az a kor, amit ő képviselt a XIX. században, magyar vonatkozásban szükség volt az ilyen alázatos politikusokra. Nem szeretném más kenyerét elvenni Kováts Lajos méltatás miatt, de a tekintetem megakadt egy róla írt jellemzésen: „…én ezen idő alatt szeretni és becsülni tanultam benne az embert is, a jó férjet, szerető apát, szíves háziurat, a vendégszerető magyart, a humánus gazdát, az őszinte barátot, a nyílt egyenes férfit.” – írja róla Pálffy János, aki nála talált menedéket.

Úgy gondolom, hogy akiről ilyen véleményen vannak mások, azok Nehémiáshoz hasonlóan félték az Istent. A magyar embertől nem elvenni akart, nem akart senkit eladósítani, nehéz helyzetbe taszítani, hanem éppen ellenkezőleg adott és újat teremtett. Akin nincs az Isten áldása, az maradandó értéket nem tud adni a jövendő nemzedéknek.

  1. Hallottuk Izrael népének a panaszát és a megoldást, dióhéjban hallhattunk Kováts Lajosról is. De ez az Ige, mit tanít nekünk, akik ma itt vagyunk Isten házába?

Egyfelől megtanít arra, hogy érdemes egymásért munkálkodni. Ne csak a magam életét nézzem, ne várjak mindig a másikra, hanem álljak be a pászmába, az ekevas mögé és tegyem a dolgom. De figyelmeztet is az Ige arra, hogy ne bántsam, ne sértegessem azokat, akik a közösség biztonságáért, értékeink megmaradásáért tevékenykednek, hanem támogassam őket. Oly gyakran a központi hatalom az, ami a magyarság megmaradását, fejlődését meggátolja Erdély és Párcium területein. Éppen ezért kérek minden itt élőt, hogy mérgező beszédével, buta gondolataival és hozzá nem értésével, hiányos ismereteivel ne bántsa azokat, akik Isten akaratát és a magyarság értékeit ápolni szeretnék.

Másfelől ott van a névtelenség. Nehémiás csak most szól arról, hogy ő is adott, ő is támogatta a szegényeket, de ezt nem tette közhírré. Mintha előre tudta volna Jézus tanítását, ne tudja mennyit tesz a perselybe a bal kéz, de azt se, hogy mennyit a jobb. Ne legyünk hivalkodóak.

Jó lenne azt a gondolatot is a szívünkbe zárni, hogy az igazságtalanság ellen, ami akár a népet, vagy személyesen engem érint, azért fel kell emelni a szavunk, azért tenni kell. Nem magamban őrlődni, vagy duruzsolni, hanem a tettek mezejére kell lépni.

Na meg itt van az az üzenete is ennek az Igének, hogy ne csak akkor pátyolgassam a népet, törődjek vele, amikor szükségem van rá, amikor nekem abból hasznom származik, hanem érezzek vele a nehéz helyzetben is, sírjak a sírókkal, együtt örüljek az örülőkkel, közösen keressük meg a problémákra megoldást.

Egy politikus kapzsiság nélkül? Távol áll tőlem a megbántás szándéka, csak ébresztgető gondolatokat szeretnék sokak szívében elültetni: nem kell már sokat aludni és hazánkban újra választás lesz. Képviselőket, szenátorokat fogunk választani, akik remélhetőleg, a nép érdekeit fogják képviselni Nehémiáshoz, és Kováts Lajoshoz illően. A mai világnak keresztyén édesanyákra, édesapákra van szüksége. A mai világnak keresztyén értékeket hordozó tanárokra, orvosokra, politikusokra, vállalkozókra, munkásokra és hadd ne maradjon ki a sorból, Krisztus szeretetét hordozó presbiterekre és papokra, lelkészekre van szüksége. A Szentlélek Isten segítsen meg minket abban, hogy ilyen emberek lehessünk. Ámen

Kovács Mátyás Péter

lelkipásztor