“Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában.” Lk. 14,15
Sokak számára ismert a Máté evangéliumában található „Boldogmondások.” Hogy kik a boldogok? – ott részletesen feleltet kapunk. A Szentírás több helyén azonban olvasunk még arról, hogy kik a boldogok. Ebben az Igében is szó van arról, hogy „Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában.” Vajon mindenki részesülni akar az Isten által elkészített táplálékból? Vagy vannak olyanok, akik elutasítják maguktól ezt a mennyei táplálékot, mások meg megkóstolják és utána kiköpik, mert nem találták ízletesnek? Néhány gondolat erejéig figyeljünk oda erre a példázatra.
Egy ember elkészítette a „nagy vacsorát” és szolgáját, mint egy követet elküldte a hivatalosokhoz, hogy a lakomára meghívja őket. Visszajön a szolga és azt mondja urának, hogy ahova csak elküldte, mindenhol nemleges választ kapott. Az egyik szántóföldet vett, a másik ökrökkel gazdagította vagyonát, a harmadik meg feleséget vett magának, nem tudnak eljönni, mert el vannak foglalva – mondja a szolga. Jó kifogás sosem árt – szoktuk mondani. Ez azonban ártó. Isten, az Ő Fiát küldte le közénk követként, hogy meghívjon és elválasszon abba a közösségbe, mely az örök élt felé tart. Olvashatjuk a Biblia lapjain, és tapasztalhatjuk jelenünkben is azt, hogy milyen sokan vannak azok, akik kifogásokat találnak, hogy miért nem akarnak Istennel egy közösségbe kerülni, miért nem vesznek részt az istentiszteleteken. Mindig van valami, mindig közbe jön valami. Sőt az is megtörténhet, hogy szánt szándékkal úgy alakítom a napjaimat, hogy közbe is jöjjön valami. Gyakran szomorú szívvel figyelem el, hogy tavasszal vasárnap is szántank az emberek a mezőn. Jó idő van tiszteletes úr, ezt az egy alkalmat csak megbocsájtja az Úr Isten. Lehet, hogy nem szólna egy szót sem, de amikor minden nyugalomnapon ez történik, ott már nem a véletlenszerűség mutatkozik meg, hanem a tudatos munkálkodás. Ebben Isten meg nem leli kedvét. Vagy vasárnap szüretelünk, vagy a család csak ezen a napon tud csak együtt lenni, ezért aznap tartjuk a disznótort. Ha nem a vasárnapot vesszük példának, hanem más gyülekezeti alkalmainkat, akkor ott is az tapasztalható, hogy mindig van kifogás. Fáj a lában, meg a derekam. A mindennapi munkát későre végeztem el, és már nem tudok elérni bibliaórára. Igen, jó kifogások, de nem állják meg a helyüket minden esetben, mert ez az idő alatt, odahaza csak dolgozunk, vagy a szórakozó helyekre eljárunk.
Arra lehetünk továbbá figyelmesek, hogy a gazda még egyszer nem küldi vissza szolgáját azokhoz a hivatalosokhoz. Nem megy könyörögni nekik: ó de na! Gondoljátok már meg magatokat, gyertek el. Nem, nem ez történik! Mert a meghívás egyszer hangzik csak el. Mindenki eldöntheti magától, hogy részt vesz-e a vacsorán vagy sem. Ha igent mond, akkor sokakkal együtt lehet, örülhet, boldog lehet. Ha nem erről lemaradt és egy ilyen alkalom már nem lesz többet. Jézus is így tesz. Gondoljunk csak a tíz szűz esetére. A menyegzőre mind a tíz szűz meghívást kapott, de öt a balgaságuk miatt lemaradt az ünnepségről. Időben és kellően el kellett volna készülni. Meghívta a vőlegény őket, nem készültek fel becsületesen, és lemaradtak. Nem volt több esélyük már arra, hogy bebocsátást nyerjenek. Ügyeljünk arra, hogy ne utasítsuk vissza, ne hozzunk fel kifogásokat, hanem a meghívásnak tegyünk eleget.
Nem jönnek el a meghívottak, milyen nagy kár érte a gazdát – gondolnánk. Az a sok étel, amit szívből készített el, az tönkremegy, a nagy részét, amit ők nem tudnak elfogyasztani azt ki lehet dobni az ablakon. De nem, nem ez történt. A vacsora nem megy tönkre. Ha az általa tisztességgel meghívott társaság nem jön el, nem baj, mert szolgája által meghívja az utazókat, a szegényeket, hogy fogyasszák ők el a vacsorát. „Nem megy tönkre” Istennek országa sem. Ha valaki nemet mond a meghívásra, ez nem azt jelenti, hogy üres marad a mennyország. Jézus is mindenkit meghív abba a seregbe, mely az örök élet felé tart, sőt előre megy, hogy helyet készítsen nekünk.
Ezt teszi a mai alkalomkor is: hív téged is a nagy vacsorára. Ne utasítsd el a meghívást, hanem végy részt rajta, hogy örök életed legyen Jézus által. Ámen