Jó volt ma reggel ezt a verset olvasni. „Veled van Istened…” – ja én ezt már megtapasztaltam nem egyszer. Viszont jó, ha újra és újra megerősödik bennem ez a gondolat: Velem van! Minden helyzetben, minden időben! A vasárnapi igehirdetésre készülök és öröm töltötte el a szívemet, amikor Jósafáttal kapcsolatba a Szentlélek megint csak ezt a mennyei üzenetet adta elém: azért volt sikeres királyságának 24 esztendeje alatt, mert az Úr vele volt: erősítette, vezette útján. Mint ahogy engem is, és bízom benne, hogy te is érzed az Úr Isten jelenlétét, megtartó erejét az életedben.

Ami viszont meglepett ebben az igeversben az az, hogy Isten repesve örül nekem! Bevallom, erre még nem is figyeltem fel: repesve örül nekem! S ha hozzám így viszonyul, akkor minden bizonnyal hozzád is. Mit jelent repesve örülni?

Az a kép villant be első olvasásra, amikor a néhány hónapos kisbaba meglátja az édesanyját és az édesapját. Ott fekszik a kiságyban, elvan a föléjé felaggatott játékaival, hallgatja a gyermekdalt, de amikor meglátja valamelyik szülejét, akkor már mosolyra indul az ajka és az arca. Ragyog a szeme, s ha még hozzá is szólunk, akkor kicsi kezét felénk nyújtja, elkezd csapkodni vele, mint a madárka, repdes, örül, mert látja a számára kedves, erős és őt megsegíteni, megtartani tudó személyt. S csak hozzá kell érni, fel kell venni, magadhoz kell szorítani és szeretetével megújít bennünk. Elfelejtjük a bajainkat, betegségeinket, mert az, akit a kezembe tartok ujjongva örül nekem. Úgy vagyok jól neki, ahogy az ölelés pillanatában lelkileg, testileg vagyok. Engem akar!

Létezik, hogy Isten mikor meglát, akkor Ő is ilyen formán repesve és ujjongva örül nekem? Neked? Igen létezik, és a leírtak fordítottan is működnek: mert, amikor Isten azt látja, hogy a kisgyermekhez hasonlóan, vágyakozva nyújtjuk kezünket felé, ragyog a szívünk, mert Vele lehetünk, akkor Isten örül. Örül, hogy ilyen gyermekei vannak! Örül, hogy látjuk mennyire távol kerültünk Tőle! Örül, hogy bánkódunk bűneink miatt és keresőkké váltunk! NEKED örül és nekem! S mikor felemel, kiemel a mélységből, szeretetével megújít, megerősít.

Jó tudni, hogy Isten, repeső és ujjongó öröme nem múlik el, ez maradandó és Jézussal ezt igazolta is. Becsüljük ezt meg, s tárjuk ki karjainkat felé mindenkor!

Kovács Mátyás Péter lkp.