Zsenge szárát jég csapkodta,
Talaj-ágyát árvíz mosta –
Magyar sorsú búzakalász
Szőke fejét csak kidugta
Sártengerből, s viharverten
Árvaságban meg sem retten.
Lesz majd új kenyér belőle,
Új nemzedék friss reménye.
Ringó teknőben a kovász –
Régi ima, ősi fohász,
Lelke lesz majd kenyerünknek,
Új nap kél – szép örömünnep.
Hajlott hátú kemencékben
Cipók bújnak menedékbe.
Sül a szegény eledele,
Mindennapi lágy kenyere.
Lepény-kukurók, madarak
Elvitték gyermekkoromat.
Messze szállnak szárnyakon,
Mezítlábas nyarakon.
Libazsíros lángosok,
Cseréptálban bálmosok,
Hamubasült pogácsák
Nagyanyáinkat áldják.
S jó az Isten, mindig jót ád,
Hogy megüljük a vacsorát.
Magyar sorsú búzakalász
Szőke fejét csak kidugta
Sártengerből, s viharverten
Árvaságban meg sem retten.
Lesz majd új kenyér belőle,
Új nemzedék friss reménye.
Ringó teknőben a kovász –
Régi ima, ősi fohász,
Lelke lesz majd kenyerünknek,
Új nap kél – szép örömünnep.
Hajlott hátú kemencékben
Cipók bújnak menedékbe.
Sül a szegény eledele,
Mindennapi lágy kenyere.
Lepény-kukurók, madarak
Elvitték gyermekkoromat.
Messze szállnak szárnyakon,
Mezítlábas nyarakon.
Libazsíros lángosok,
Cseréptálban bálmosok,
Hamubasült pogácsák
Nagyanyáinkat áldják.
S jó az Isten, mindig jót ád,
Hogy megüljük a vacsorát.